Életmód Orvoslás

Az már jó ideje köztudott, hogy a rendszeres mozgás segít a cukorbetegség karbantartásában, de azt eddig nem vizsgálták, hogy pontosan mely típusú edzés a leghatékonyabb ebből a szempontból.

Kombinált edzés a diabétesz ellen

Eddig nem volt egészen világos, hogy mely típusú mozgásforma a leghatékonyabb a 2. típusú cukorbetegeknek. Volt olyan irányzat, amely az aerob mozgást ajánlotta, mások az úgynevezett rezisztenciaedzést (ellenállással szemben végzett edzés) preferálták.

A Louisiana State University System kutatásai azonban arra mutattak rá, hogy a két edzéstípus kombinációjának mérhetően pozitívabb hatása van a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, és a hemoglobin A1c szintjüket mérték izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására (ezt az összetevőt rendszeresen monitorozzák diabetes mellitus esetén). A résztvevők – akiknek 63 százaléka nő – átlagéletkora 57 év volt, átlagosan 7.1 éve éltek cukorbetegként és a hemoglobin A1c szintjük átlaga 7.7 százalék volt.

A vizsgált személyek egy 9 hónapos programban vettek részt, 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, 76-an a kombinált program részesei voltak, míg 42 személy alkotta a nem mozgó kontrollcsoportot.

Az eredmények szerint a kizárólag rezisztenciaedzést végző személyeknek 0,16 százalékkal csökkent a hemoglobin A1c szintjük, az aerob edzésben részt vevőknek 0,24 százalékkal, míg a kombinált edzésformával 0.34 százalék volt a csökkenés a nem mozgókhoz képest.

Sőt, míg a nem mozgók 39 százalékának volt szüksége vércukorszintet csökkentő gyógyszeres kezelésre, addig a rezisztenciaedzést végzőknek csupán 32, az aerob módon mozgóknak 22, és a kombinált edzést folytatóknak csupán 18 százaléka igényelt gyógyszerelést. Mindez dr. Ronald J. Sigal és dr. Glen P. Kennya, JAMA című szaklapban megjelent cikkéből derült ki. 

Előnyben a tudatosan élők

A kontrollcsoporthoz képest a kombinált edzésmódszerrel dolgozók oxigén felhasználó képessége nőtt a legnagyobb mértékben.

Vagyis a 2. típusú cukorbetegeknek ez a leginkább ajánlható edzésforma, amely rendszeresen végezve jelentősen javítja az életminőségüket és betegségük kilátásait. 

A mozgás és általában a tudatos életvitel fontosságát – amelybe az étkezés épp úgy beletartozik, mint a mentális és lelki egészség – nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen akkor kell változtatnunk a korábbi életvezetésen, ha már jórészt ennek köszönhetően kialakult a 2. típusú cukorbetegség. A diabétesz ma hazánkban közel 7-800 ezer embert érint, és további 200 ezerben lappang a betegség. Természetesen a megelőzés lenne a leghatékonyabb módszer, a diagnózis után viszont elengedhetetlen lenne a tudatos életmód.

Magyarországon - csak úgy, mint Amerikában -, a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentik a legnagyobb népegészségügyi problémát, valamint halálozási rizikófaktort. Ennek hátterében a magas összkoleszterin - (azon belül is az LDL koleszterin emelkedett szintje), valamint triglicerid szint áll.

Egy 2011-ben, a BMC Medicine nevű tudományos folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmány 1401 tudományos cikk eredményeit feldolgozva írta le azt a tényt, hogy felnőtteknél a rendszeres aerob fizikai aktivitás, valamint a megfelelő diéta együttes hatására mennyire jelentősen csökken a vér lipid- és lipoprotein koncentrációja.

Az említett összefoglalóban azokat a kísérleteket vették figyelembe, amelyek megfeleltek a következő kritériumoknak:

- kontrolált vizsgálatok voltak,

- az aerob testedzés mellett megfeleltek a felsorolt diétás követelményeknek (a teljes kalóriabevitel maximum 10%-a lehetett telített zsírsav, és a koleszterinfogyasztás nem haladhatta meg a 300mg/nap-os mennyiséget, továbbá a rostfogyasztás nők esetében ≥ 25g/nap, férfiak esetében ≥ 35g/nap lehetett),

- a vizsgálatok időtartama ≥ 4hét volt,

- publikált vizsgálatok voltak - bele értve disszertációkat is,

- bármilyen nyelven publikált közlemény lehetett,

- a publikált cikkek az 1955-2009-ig terjedő időszakban jelentek meg,

Valamennyi vizsgálat mérte a vér lipidek/lipoproteinek koncentrációját.

Az összefoglaló szerkesztői az összes feltételnek megfelelő 1401 tudományos cikk alapján 559 férfi és 559 nő eredményeiből készítettek statisztikai elemzést. Számszerűsítve a zsírértékek csökkenésének mértékét: az összkoleszterin értéke átlagosan 7,5%-al, a totál koleszterin/HDL aránya 6,6%-al, az LDL koleszterin értéke 7,2%-al, míg a triglicerid szint 18,2%-al csökkent a vizsgált személyek esetében.

A felsorolt értékek közül az LDL koleszterin csökkentése a legmeghatározóbb a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentése szempontjából. Wilson és munkatársai a vizsgálatok alapján megfogalmazták, hogy az LDL minden 1%-nyi csökkentésével ugyanúgy 1%-kal csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek 12 éven belüli előfordulása. Ez azt jelenti, hogy a rendszeres aerob testmozgás, valamint a megfelelő táplálkozás életmódbeli beiktatása akár 7%-al is csökkentheti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Meg kell említeni, hogy egyéb olyan vizsgálatok, ahol csak a rendszeres fizikai aktivitás hatását vizsgálták, a koleszterinszint változásának tekintetében, a fent említett értékek (összkoleszterin, LDL, triglicerid) csökkenése kevésbé volt látványos, ellenben a HDL koleszterinszintje emelkedett. Ez a pozitív változás nem jelentkezett a jelen összefoglalóban vizsgált egyéneknél.

Az HDL szint növelésére ajánlható a fibrátok, illetve a niacin (B3-vitamin) bevitele a szervezetbe.

A tanulmány konklúziója tehát a következőket fogalmazza meg: A normál vér triglicerid, valamint koleszterinszint elérésének leghatékonyabb módja a rendszeres fizikai aktivitás és a megfelelően összeállított étrend együttese, kiegészítve fibrátok és niacin bevitelével.

Mi is az az interval edzés? 

Az interval edzés a versenysportban az egyik klasszikus felkészítési mód, alapvetően három fajtáját használják: a hosszú: 3-15 perces terhelések az aerob kapacitás 85-90 százalékával, többperces pihenőkkel; a közepes interval 1-3 perces terhelések 95-100%-os intenzitással, 1-2 perces pihenőkkel; rövid interval 10-60 másodperces terhelések 100-120%-os intenzitással hasonló időtartamú pihenőkkel. A pihenő lehet passzív vagy mérsékelt intenzitású mozgás. Az interval edzés jellemzői a ratio, a terhelés és pihenés tartamának hányadosa; az átlagos intenzitás, amely a terhelés és a pihenés alatti intenzitás átlaga; valamint az amplitudó, amely a terhelési és a pihenő fázis intenzitásának különbsége osztva az átlagos intenzitással, százalékban kifejezve. 

Miért inkább az interval edzés?

Az edzésforma előnye, hogy hosszabb terhelési szakaszt viselnek el a személyek ritkábban jelentkező nehézlégzéssel, továbbá mind a keringés, mind az izomanyagcsere adaptációja nagyobb, mint az ugyanannyi kalóriát igénylő egyenletes edzés eredményeként beálló hatás, hogy játékosabb feladatnak érzékelik a személyek. Mégha magasabb tejsavszint alakul is ki az egyenletes iramú terheléssel összevetve, az interval edzés nagyobbmérvű növekedést vált ki az aerob kapacitás (maximális oxigénfelvevő képesség) terén. Azonos terhelést alacsonyabb pulzusszámmal teljesít az intervallal edző személy, nagyobb mértékű a kedvező változás az arteriás tágulékonyság terén, a szívfrekvencia terén, valamint az EKG-val és MRI-vel mért szisztolés és diasztolés szívfunkciókban. A metabolikus szindrómások esetében is előnyösebb az interval tréning az egyenletes, tartós terheléssel szemben.

Betegek esetében is?

Fontos kérdés: nem veszélyesebb-e a nagyintenzitású interval-edzés? Az eddigi tapasztalatok 1997, Meyer K. első tanulmányai óta a stabil koronária betegeken, a NYHA II-III súlyosságú szívelégteleneken egyértelműen kedvezőek. Az alapelvet: a tünetet kiváltó terhelésnél mért pulzusszámnál 10 ütéssel alacsonyabb szívfrekvenciát ne haladja meg a beteg a terhelés során, de ennél számosan tapasztaltak magasabb pulzusszámot EKG eltérés, aritmia, bármely egyéb probléma nélkül.