Életmód Orvoslás

Ahogy beköszönt az ősz, egyre többen határozzák el azt, hogy rendszeresen mozogni fognak. Ilyenkor az időjárás is kedvez a szabadtéri sportokhoz, de sokan vesznek otthonra különböző erősítő gépeket és szereznek be márkás sportfelszerelést, cipőket. Azonban igen gyakori, hogy a kezdeti lelkesedés egy idő után alábbhagy, majd pár hét, esetleg hónap múlva a sportos életmód képe elszáll. Vajon hol a hiba? Miért lankad a motiváció?

Az egészséges életmód egyik alappillére a rendszeres mozgás, mely nem csupán a betegségek megelőzését szolgálja, de a már kialakult betegségek kezelésében is fontos szerepet játszik. Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája szerint az IR kezelésében például a terápia szerves része a rendszeres, személyre szabott testmozgás, hiszen csakis így következhet be az inzulinszintben nagyobb mértékű javulás. A mozgás csökkenti a vércukorszintet, ezért fontos szerepe van a cukorbetegek kezelésében is, de a magasvérnyomásban szenvedők esetében is számos előnnyel jár a személyre szabott, egészségi állapot és alkati tulajdonságok figyelembe vételével összeállított mozgásprogram végzése.

Nem jól választ sportágat

Bár magától értetődőnek tűnik, ám sokan beleesnek abba a hibába, hogy az aktuális, divatosnak mondott mozgásformának kezdenek el hódolni, ahelyett, hogy figyelembe vennék a saját alkatukat, edzettségüket és egészségi állapotukat. Pedig enélkül nem érdemes belekezdeni semmibe, ugyanis ez az alapja annak, hogy rá lehessen lépni a sportos életmód útjára. Meglehet, hogy a szomszéd, a barátnő, vagy az egyik híresség esküszik egy-egy edzésmódszerre, ám nem biztos, hogy ez mindenki számára megfelelő.

Nincs tekintettel a saját egészségi állapotára

Akár „csupán” fogyni vágyik valaki, akár gyógyulni szeretne, még mielőtt nekikezdene bárminek, érdemes alapos orvosi kivizsgálásra menni, hiszen az edzéseket minden esetben az egészségi állapotához kell igazítani. Egy magasvérnyomásban szenvedő például gyakran azért hagyja abba a mozgást, mert kardió edzések mellett rosszul kivitelezett izomerősítő gyakorlatokat végez, mely még inkább megemeli a vérnyomást. Ekkor kellemetlen tünetek lépnek fel, ami miatt az illető inkább letesz a sportolásról, pedig csak más fajta edzéstípust kellett volna választania. Németh Vivien, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája szerint ugyanis nekik kerülniük kell a fej felett végzett, illetve a vízszint alatti gyakorlatokat (tehát amikor a fej feljebb van, mint a láb, pl.: lábtoló) Ugyanez történhet például egy cukorbeteg esetében is, amikor a rosszul felépített edzésterv miatt lezuhan a vércukorszintje- ezért feladja a mozgást, pedig ez egy igen lényeges eleme lenne a diabetes kezelésének.

A rosszul felépített edzésterv miatt nincs sikerélménye

Az élet minden területén a sikerélmények visznek előre- ez a mozgásnál sincs másképp, ezért ha nem érünk el eredményeket, a lelkesedésünk hamar alábbhagy. Sikereket pedig csakis akkor lehet elérni, ha amellett, hogy kitartóak vagyunk, az edzésterv jól felépített és személyre szabott.

Mit tegyen, hogy ne adja fel?

Ha úgy érzi, hogy még mindig nem találta meg azt a sportágat, amit egy hónapnál tovább is élvezettel végez, akkor érdemes állapotfelmérésen részt vennie. Itt szakember segítségével mindenki tisztába kerülhet erősségeivel, korlátaival, aktuális állóképességével, kondíciójával - ezek birtokában már könnyebben lehet választani olyan sportot, ami valóban megfelelő az illető számára. Azért is érdemes szakember segítségét kérni – főleg eleinte-, mert ő személyre szabott gyakorlatokat állít össze, motivál és dicsér. Így nem csupán lényegesen látványosabb eredményeket érhetünk el egy olyan mozgásformával, amit szívesen is végzünk, de – nem utolsó sorban – megkímélhetjük magunkat és a lakásunkat is a használaton kívüli, kizárólag ruhatárolás céljából fenntartott otthoni fitnesz gépek látványától.

Forrás: Életmód Orvosi Központ (www.eletmodorvosikozpont.hu)

Újabb bizonyítást nyert, hogy azok az emberek, akik rendszeres testmozgást végeznek, kevésbé esnek depresszióba és más mentális betegségekbe, mint azok, akiknek nem mozognak

A fizikai munka nem védőfaktor

A londoni King’s College pszichiátriai intézetének kutatói és a norvég Institute of Public Health munkatársai közös kutatásukban kimutatták, hogy valójában csak a szabadidőben végzett aktivitásnak van védő funkciója. Azok a fizikai munkások tehát, akik munkájuk során sokat gyalogolnak vagy emelgetnek, semmivel sem védettebbek a depresszió ellen, mint az ülőmunkát végzők.

A kutatók 40.401 norvég lakost kérdeztek a szabadidejükben végzett fizikai aktivitásukról. Ebből a szempontból azt is elkülönítették, hogy a könnyű vagy közepesen intenzív mozgást végeztek-e a megkérdezettek. Könnyű aktivitásnak értékelték, amely nem jár izzadással és kifulladással (például egy nagyobb séta, jóga vagy gerinc-torna), intenzívebb mozgásnak, amely eredményeképpen megizzadnak és gyorsabban veszik a levegőt. A résztvevők a kérdőívekben azt is megválaszolták, milyen jellegű (fizikai vagy szellemi) munkát végeznek, illetve tapasztalják-e magukon a szorongás és a depresszió jeleit.  

Az eredményekből kiderült, hogy minél jellemzőbb valakire a szabadidejében végzett mozgás, annál kevésbé valószínű, hogy depresszióba esik. Ezzel szemben azok az emberek, akik nem éltek fizikailag aktív életet, jóval nagyobb arányban számoltak be mentális zavarokról és depresszióról. Érdekes módon, a mozgás intenzitása nem volt közvetlen összefüggésben a depresszió megjelenésével, akik csak könnyű sportot végeztek, ugyanolyan védettséget élveztek, mint az intenzívebben edzők. Az viszont a kutatás egyértelmű tanulsága volt, hogy a fizikai munkakörhöz tartozó mozgás nem bizonyult védőfaktornak a szorongással szemben.

 A mozgás nem csak fizikai szinten hat

A mozgás nem csak fizikai szinten véd meg a lelki és szellemi problémáktól – tárja fel az összefüggéseket. Aki sportol, az jelentős szociális előnyöket is élvez, hiszen a sportkörökben, fitness-központokban újabb ismerősökre, barátokra tehet szert. Ráadásul a társaság támogatását is élvezheti az egészséges életmód megvalósításában, amely erős összekötő kapocs. Éppen ez az elköteleződés indokolhatja, miért csak a szabadidőben végzett mozgás védhet meg a depressziótól, hiszen ez a közös cél a fizikai munka során nem jelenik meg. 
Ugyanakkor, ha nem csupán a lelki vonatkozásokat, de a sport fizikai előnyeit is tekintetbe vesszük, elmondható, hogy itt már lényeges különbség van a könnyebb és a közepes intenzitású mozgásformák hatása között. A WHO ajánlása szerint ugyanis az izzadással, zihálással járó kardiomozgás az, amely már mérhető változásokat okoz a szervezetben. Ha heti legalább 150 percet sikerül kardiomozgással töltenünk, többek közt csökken a vérnyomásunk, a koleszterinszintünk, a vércukorszintünk, megelőzhetjük a vastagbél-, emlő-, prosztata- és tüdőrákot, valamint jelentősen mérsékelhetjük a stressz következményeit.

Az már jó ideje köztudott, hogy a rendszeres mozgás segít a cukorbetegség karbantartásában, de azt eddig nem vizsgálták, hogy pontosan mely típusú edzés a leghatékonyabb ebből a szempontból.

Kombinált edzés a diabétesz ellen

Eddig nem volt egészen világos, hogy mely típusú mozgásforma a leghatékonyabb a 2. típusú cukorbetegeknek. Volt olyan irányzat, amely az aerob mozgást ajánlotta, mások az úgynevezett rezisztenciaedzést (ellenállással szemben végzett edzés) preferálták.

A Louisiana State University System kutatásai azonban arra mutattak rá, hogy a két edzéstípus kombinációjának mérhetően pozitívabb hatása van a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, és a hemoglobin A1c szintjüket mérték izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására (ezt az összetevőt rendszeresen monitorozzák diabetes mellitus esetén). A résztvevők – akiknek 63 százaléka nő – átlagéletkora 57 év volt, átlagosan 7.1 éve éltek cukorbetegként és a hemoglobin A1c szintjük átlaga 7.7 százalék volt.

A vizsgált személyek egy 9 hónapos programban vettek részt, 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, 76-an a kombinált program részesei voltak, míg 42 személy alkotta a nem mozgó kontrollcsoportot.

Az eredmények szerint a kizárólag rezisztenciaedzést végző személyeknek 0,16 százalékkal csökkent a hemoglobin A1c szintjük, az aerob edzésben részt vevőknek 0,24 százalékkal, míg a kombinált edzésformával 0.34 százalék volt a csökkenés a nem mozgókhoz képest.

Sőt, míg a nem mozgók 39 százalékának volt szüksége vércukorszintet csökkentő gyógyszeres kezelésre, addig a rezisztenciaedzést végzőknek csupán 32, az aerob módon mozgóknak 22, és a kombinált edzést folytatóknak csupán 18 százaléka igényelt gyógyszerelést. Mindez dr. Ronald J. Sigal és dr. Glen P. Kennya, JAMA című szaklapban megjelent cikkéből derült ki. 

Előnyben a tudatosan élők

A kontrollcsoporthoz képest a kombinált edzésmódszerrel dolgozók oxigén felhasználó képessége nőtt a legnagyobb mértékben.

Vagyis a 2. típusú cukorbetegeknek ez a leginkább ajánlható edzésforma, amely rendszeresen végezve jelentősen javítja az életminőségüket és betegségük kilátásait. 

A mozgás és általában a tudatos életvitel fontosságát – amelybe az étkezés épp úgy beletartozik, mint a mentális és lelki egészség – nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen akkor kell változtatnunk a korábbi életvezetésen, ha már jórészt ennek köszönhetően kialakult a 2. típusú cukorbetegség. A diabétesz ma hazánkban közel 7-800 ezer embert érint, és további 200 ezerben lappang a betegség. Természetesen a megelőzés lenne a leghatékonyabb módszer, a diagnózis után viszont elengedhetetlen lenne a tudatos életmód.