Életmód Orvoslás

Újabb bizonyítást nyert, hogy azok az emberek, akik rendszeres testmozgást végeznek, kevésbé esnek depresszióba és más mentális betegségekbe, mint azok, akiknek nem mozognak

A fizikai munka nem védőfaktor

A londoni King’s College pszichiátriai intézetének kutatói és a norvég Institute of Public Health munkatársai közös kutatásukban kimutatták, hogy valójában csak a szabadidőben végzett aktivitásnak van védő funkciója. Azok a fizikai munkások tehát, akik munkájuk során sokat gyalogolnak vagy emelgetnek, semmivel sem védettebbek a depresszió ellen, mint az ülőmunkát végzők.

A kutatók 40.401 norvég lakost kérdeztek a szabadidejükben végzett fizikai aktivitásukról. Ebből a szempontból azt is elkülönítették, hogy a könnyű vagy közepesen intenzív mozgást végeztek-e a megkérdezettek. Könnyű aktivitásnak értékelték, amely nem jár izzadással és kifulladással (például egy nagyobb séta, jóga vagy gerinc-torna), intenzívebb mozgásnak, amely eredményeképpen megizzadnak és gyorsabban veszik a levegőt. A résztvevők a kérdőívekben azt is megválaszolták, milyen jellegű (fizikai vagy szellemi) munkát végeznek, illetve tapasztalják-e magukon a szorongás és a depresszió jeleit.  

Az eredményekből kiderült, hogy minél jellemzőbb valakire a szabadidejében végzett mozgás, annál kevésbé valószínű, hogy depresszióba esik. Ezzel szemben azok az emberek, akik nem éltek fizikailag aktív életet, jóval nagyobb arányban számoltak be mentális zavarokról és depresszióról. Érdekes módon, a mozgás intenzitása nem volt közvetlen összefüggésben a depresszió megjelenésével, akik csak könnyű sportot végeztek, ugyanolyan védettséget élveztek, mint az intenzívebben edzők. Az viszont a kutatás egyértelmű tanulsága volt, hogy a fizikai munkakörhöz tartozó mozgás nem bizonyult védőfaktornak a szorongással szemben.

 A mozgás nem csak fizikai szinten hat

A mozgás nem csak fizikai szinten véd meg a lelki és szellemi problémáktól – tárja fel az összefüggéseket. Aki sportol, az jelentős szociális előnyöket is élvez, hiszen a sportkörökben, fitness-központokban újabb ismerősökre, barátokra tehet szert. Ráadásul a társaság támogatását is élvezheti az egészséges életmód megvalósításában, amely erős összekötő kapocs. Éppen ez az elköteleződés indokolhatja, miért csak a szabadidőben végzett mozgás védhet meg a depressziótól, hiszen ez a közös cél a fizikai munka során nem jelenik meg. 
Ugyanakkor, ha nem csupán a lelki vonatkozásokat, de a sport fizikai előnyeit is tekintetbe vesszük, elmondható, hogy itt már lényeges különbség van a könnyebb és a közepes intenzitású mozgásformák hatása között. A WHO ajánlása szerint ugyanis az izzadással, zihálással járó kardiomozgás az, amely már mérhető változásokat okoz a szervezetben. Ha heti legalább 150 percet sikerül kardiomozgással töltenünk, többek közt csökken a vérnyomásunk, a koleszterinszintünk, a vércukorszintünk, megelőzhetjük a vastagbél-, emlő-, prosztata- és tüdőrákot, valamint jelentősen mérsékelhetjük a stressz következményeit.

Az már jó ideje köztudott, hogy a rendszeres mozgás segít a cukorbetegség karbantartásában, de azt eddig nem vizsgálták, hogy pontosan mely típusú edzés a leghatékonyabb ebből a szempontból.

Kombinált edzés a diabétesz ellen

Eddig nem volt egészen világos, hogy mely típusú mozgásforma a leghatékonyabb a 2. típusú cukorbetegeknek. Volt olyan irányzat, amely az aerob mozgást ajánlotta, mások az úgynevezett rezisztenciaedzést (ellenállással szemben végzett edzés) preferálták.

A Louisiana State University System kutatásai azonban arra mutattak rá, hogy a két edzéstípus kombinációjának mérhetően pozitívabb hatása van a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, és a hemoglobin A1c szintjüket mérték izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására (ezt az összetevőt rendszeresen monitorozzák diabetes mellitus esetén). A résztvevők – akiknek 63 százaléka nő – átlagéletkora 57 év volt, átlagosan 7.1 éve éltek cukorbetegként és a hemoglobin A1c szintjük átlaga 7.7 százalék volt.

A vizsgált személyek egy 9 hónapos programban vettek részt, 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, 76-an a kombinált program részesei voltak, míg 42 személy alkotta a nem mozgó kontrollcsoportot.

Az eredmények szerint a kizárólag rezisztenciaedzést végző személyeknek 0,16 százalékkal csökkent a hemoglobin A1c szintjük, az aerob edzésben részt vevőknek 0,24 százalékkal, míg a kombinált edzésformával 0.34 százalék volt a csökkenés a nem mozgókhoz képest.

Sőt, míg a nem mozgók 39 százalékának volt szüksége vércukorszintet csökkentő gyógyszeres kezelésre, addig a rezisztenciaedzést végzőknek csupán 32, az aerob módon mozgóknak 22, és a kombinált edzést folytatóknak csupán 18 százaléka igényelt gyógyszerelést. Mindez dr. Ronald J. Sigal és dr. Glen P. Kennya, JAMA című szaklapban megjelent cikkéből derült ki. 

Előnyben a tudatosan élők

A kontrollcsoporthoz képest a kombinált edzésmódszerrel dolgozók oxigén felhasználó képessége nőtt a legnagyobb mértékben.

Vagyis a 2. típusú cukorbetegeknek ez a leginkább ajánlható edzésforma, amely rendszeresen végezve jelentősen javítja az életminőségüket és betegségük kilátásait. 

A mozgás és általában a tudatos életvitel fontosságát – amelybe az étkezés épp úgy beletartozik, mint a mentális és lelki egészség – nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen akkor kell változtatnunk a korábbi életvezetésen, ha már jórészt ennek köszönhetően kialakult a 2. típusú cukorbetegség. A diabétesz ma hazánkban közel 7-800 ezer embert érint, és további 200 ezerben lappang a betegség. Természetesen a megelőzés lenne a leghatékonyabb módszer, a diagnózis után viszont elengedhetetlen lenne a tudatos életmód.

Magyarországon - csak úgy, mint Amerikában -, a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentik a legnagyobb népegészségügyi problémát, valamint halálozási rizikófaktort. Ennek hátterében a magas összkoleszterin - (azon belül is az LDL koleszterin emelkedett szintje), valamint triglicerid szint áll.

Egy 2011-ben, a BMC Medicine nevű tudományos folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmány 1401 tudományos cikk eredményeit feldolgozva írta le azt a tényt, hogy felnőtteknél a rendszeres aerob fizikai aktivitás, valamint a megfelelő diéta együttes hatására mennyire jelentősen csökken a vér lipid- és lipoprotein koncentrációja.

Az említett összefoglalóban azokat a kísérleteket vették figyelembe, amelyek megfeleltek a következő kritériumoknak:

- kontrolált vizsgálatok voltak,

- az aerob testedzés mellett megfeleltek a felsorolt diétás követelményeknek (a teljes kalóriabevitel maximum 10%-a lehetett telített zsírsav, és a koleszterinfogyasztás nem haladhatta meg a 300mg/nap-os mennyiséget, továbbá a rostfogyasztás nők esetében ≥ 25g/nap, férfiak esetében ≥ 35g/nap lehetett),

- a vizsgálatok időtartama ≥ 4hét volt,

- publikált vizsgálatok voltak - bele értve disszertációkat is,

- bármilyen nyelven publikált közlemény lehetett,

- a publikált cikkek az 1955-2009-ig terjedő időszakban jelentek meg,

Valamennyi vizsgálat mérte a vér lipidek/lipoproteinek koncentrációját.

Az összefoglaló szerkesztői az összes feltételnek megfelelő 1401 tudományos cikk alapján 559 férfi és 559 nő eredményeiből készítettek statisztikai elemzést. Számszerűsítve a zsírértékek csökkenésének mértékét: az összkoleszterin értéke átlagosan 7,5%-al, a totál koleszterin/HDL aránya 6,6%-al, az LDL koleszterin értéke 7,2%-al, míg a triglicerid szint 18,2%-al csökkent a vizsgált személyek esetében.

A felsorolt értékek közül az LDL koleszterin csökkentése a legmeghatározóbb a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentése szempontjából. Wilson és munkatársai a vizsgálatok alapján megfogalmazták, hogy az LDL minden 1%-nyi csökkentésével ugyanúgy 1%-kal csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek 12 éven belüli előfordulása. Ez azt jelenti, hogy a rendszeres aerob testmozgás, valamint a megfelelő táplálkozás életmódbeli beiktatása akár 7%-al is csökkentheti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Meg kell említeni, hogy egyéb olyan vizsgálatok, ahol csak a rendszeres fizikai aktivitás hatását vizsgálták, a koleszterinszint változásának tekintetében, a fent említett értékek (összkoleszterin, LDL, triglicerid) csökkenése kevésbé volt látványos, ellenben a HDL koleszterinszintje emelkedett. Ez a pozitív változás nem jelentkezett a jelen összefoglalóban vizsgált egyéneknél.

Az HDL szint növelésére ajánlható a fibrátok, illetve a niacin (B3-vitamin) bevitele a szervezetbe.

A tanulmány konklúziója tehát a következőket fogalmazza meg: A normál vér triglicerid, valamint koleszterinszint elérésének leghatékonyabb módja a rendszeres fizikai aktivitás és a megfelelően összeállított étrend együttese, kiegészítve fibrátok és niacin bevitelével.